tizenegyedik virág

tizenegyedik virág – veszekedés

nj: ???

nj: honnan tudod?

ivy: baszki

ivy: é-én sajnálom……………………

Kezdek igazán ideges lenni, annak ellenére, hogy alig látok az örömkönnyeimtől. Csak borzasztóan dühít az, hogy tudja a nevemet. Honnan tudja? Nem is találkoztunk még. Te jó szagú…

nj: haewon?

nj: basszus haewon, te vagy az?

nj: baszki

nj: baszki

nj: BASZKIII

ivy: mi?

ivy: hát,lehet…

ivy: de baszki, nem akartam, én…

ivy: de tényleg te vagy az?

nj: igen, kurvára, kibaszottul Namjoonnak hívnak, és kurvára kibaszottul nem hiszem el, hogy tudod, sőt mi több, ismersz, és én nem, kurvára nem tudom ki vagy

ivy: jó, akkor ezt hanyagoljuk

nj: NEEEeem

nj: NEM

nj: NEM és nem

Most már tényleg dühös vagyok. Elmondhatatlanul.

nj: gyűlölöm ezt az egész helyzetet, érted? gyűlölöm, gyűlölöm és gyülölöm

nj: utálom, hogy összevissza rángatsz, és akkor lépsz le igazán, mikor kurváradekurvára szükségem lenne rád

nj: ha ismersz, akkor meg mi a faszt érdeklődsz itt?

nj: most, hogy már tudod, ki vagyok, nem lenne elég elém állni, elmondani, hogy te vagy ivy???

nj: a faszomba, sarang

nj: menj a francba, OKÉ

ivy: ha akarod, letörölhetem ezt a szart

ivy: letörlöm, megtartom magamnak, ki vagyok, én tudni fogom, ki az az nj, de te nem rólam.

nj: na ide figyelj, te kis

Basszus, te idióta

ivy: én kis? :----)))))

ivy: én kis micsoda?  :---)

ivy: figyelj, tudom, hogy nagyot csalódtál bennem, és most utálsz

ivy: de attól nem vagyok ringyó, se kurva, se ribanc

ivy: mondtam már, hogy sajnálom, Nam

ivy: mondtam már.

ivy: s-a-j-n-á-l-o-m

ivy: tényleg

nj: de akkoris, sarang

nj: akkor is…

ivy: emlékszel, mikor azt mondtam, hogy 25 vagyok?

nj: a francba iv, most nem a korod az elsődleges

ivy: de az

ivy: hazudtam a koromról, nam, nem hiába hozom szóba a 25-öt

nj: mi???

ivy: …

nj: mondd azt, hogy másról nem hazudtál

nj: kérlek

ivy: biztonsági okokból tettem ezt, Nam

ivy: nem ellened

nj: ókérlek…

ivy: nem hittem volna, hogy ilyen gyerekes vagy

nj: én gyerekes? HAH

ivy: ezek után ne lepődj meg, ha nincs kedvem veled találkozni

nj: ezt nem teheted velem ivy…

ivy: megteszem, ha nem higgadsz le. szeretnék veled találkozni, de az az igazság, hogyha ilyen állapotban vagy, nehezen attól félek, hogy fel fogsz pofozni, és van egy olyan rossz hírem, hogy kurva sem szeretek lenni.

ivy: nem a seggedből rángattál ki, nam

ivy: tudom, csalódtál, és én is magamban, de kérlek, hallgass meg

Igazándiból, rohadtul fájt minden szava. Még a lelkemet is kihánynám, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg ez történik velem. Dühös vagyok rá, elmondhatatlanul, de mégis, valamennyire szeretem is őt, minden kis hülyeségét – és még inkább fájt ezt bevallanom magamnak: a hazugsága ellenére is kötődtem hozzá.

Ha már hazugság, akkor meg: én nem ezt tettem? Egy szót sem szóltam a feleségemről, meg a gyerekemről, holott, Haneul a legfontosabb számomra. Csak emiatt nyugszom le. Talán azért, mert tudom, hogy az elhallgatásos hazugságok még nagyobb pofont adnak, mint ez a kor-dolog.

Negyed óra kell a teljes lenyugváshoz.

ivy: eszméletlenül szeretném elveszíteni a szüzességemet, Namjoon, de féltem, hogyha kiderül, még tojáshéj van a valagamon (már bocsi, hogy így fogalmazok), szóval egyszerűen féltem, hogy mi van akkor, ha utána ki fogsz használni. persze, most, hogy már tudom, te kim namjoon vagy, tudom, hogy képtelen lennél rá.

ivy: igazándiból megijedtem a találkozótól is. mmint a gondolatától. féltem, hogy kihasználás alapon fog működni, és nem akartam áldozat lenni. most is meg vagyok ijedve, nem hittem volna, hogy ennyire kiakadsz. sajnálom, Namjoon, annyira sajnálom. elhiszem, hogy ezek után nem akarsz velem találkozni, egyszerre akarom megmutatni azt, hogy ki vagyok én, illetve a legszívesebben letörölném magamat én is, de úgy érzem, úgy igazságos, ha találkozunk

nj: szeretnék bocsánatot kérni magam miatt. tényleg sajnálom, hogy rád hoztam a frászt, sajnálom. elhiszem, hogy utálsz. csak minden annyira hirtelen történt, ne haragudj, sajnálom.

nj: szeretnék veled ma találkozni.

ivy: tessék?

nj: ha ma nem találkozunk, ne találkozzunk soha, mint ivy és nj.

ivy: hol és hánykor gondoltad?

nj: 21. század kocsmát ismered?

ivy: hol van?

nj: Gangnamban.

ivy: basszus, nem hiszem, hogy meg tudnám fizetni

nj: meg fogod, ne aggódj

nj: én állom

ivy: nem, nem úgy értettem

nj: tök mindegy, hogy értetted

nj: légy ott nyolcra

nj: add meg a számod

ivy: de…

nj: csak nyolckor hívlak

nj: ha nem találnálak

***

Minden ízemben remegek, mikor meglátom a kocsmát. Egy perccel később érkezem, mert félek, hogy ivy nem lesz itt. Persze, még mindig valamennyire dühös vagyok, főleg, hogy ivy igyekezett alkudozni, de végre-valahára nem ő nyert ezzel kapcsolatban.

Idegesen beletörlöm a nadrágomba a már izzadt tenyereimet, és belépek a kocsmába. Mint mindig, most is rengetegen vannak, tele van az egész kocsma. Nagy hangzavar, ittas férfiak és nők, és sokan vannak, akik egyelőre egyedül iszogatnak, valaki például könyvet olvas. Szédülten tekergek össze-vissza, nyújtogatom a nyakam, hátha megtalálom ivy-t, és hiába járom kétszer az első emeletet, és a földszintet is, nincs semmi haszna sem.

Ideges vagyok, a szívem őrült módon kalimpál valahol a virágokkal tele lévő bordáimban – nincs elég helye neki. Úgy érzem, most fogok összeesni, szóval rögtön előveszem a telefonomat a zsebemből, hogy felhívjam Sarangot. Szerencsére azonnal felveszi.

̶    Igen? – A telefon torzít, nem fogja be az orrát. Ismerős a hangja, de annyi mindenkihez tudnám párosítani. – A földszinten keress. – Lemegyek a lépcsőn.

̶    Mi van rajtad?

̶    Az ígéretemhez híven feketében vagyok, ribancharisnyában.

̶    Beszélj valamit! – kérem szinte suttogva.

Persze mondja, mondja és mondja, de az az igazság, hogy nem igen törődtem vele. Csak azzal törődök, hogy minél hamarabb megtaláljam őt. Ha lehet, akkor a szívem most még durvábban kalimpál.

Aztán az egyik pillanatban kiszúrok egy fekete ruhás, fiatal hölgyeményt. Tényleg ismerős volt. Nagyon is. Igazándiból, egyszerűen nem is akartam elhinni, hogy valóban ő az. Egyre közelebb és közelebb megyek hozzá, és habár csak remélni tudom, hogy tényleg nem ő az, akire én gondolok, azért megállok előtte.

Mindenesetre remélni merem, hogy még egy lány van, aki feketében van jelen, és ribancharisnyában. A telefont arrébb teszem a fülemtől, hogy az illető, akit nagyon is jól ismertem, rám nézzen:

̶    Sarang?

A lány felnéz rám.

Te jó ég.