hatodik virág

hatodik virág – ébren vagy?

Este még akkor is gyötör a lelkiismeret-furdalás, mikor Soyeonnal eltöltök egy csodálatos (csodálatos?) órát. Persze, ez is csak a testiségről szólt. Mint minden nem-más, ugyanilyen alkalom. Nem mondom azt, hogy nem élveztem, mert élveztem. Ilyenkor még mindig úgy érzem, hogy Soyeon ugyanaz a Soyeon, mint régen, és egy picit érzem azt a szikrát, amit akkor. De mint minden – ez is elmúlik. Épp ezért nem lesz több egy kiadós dugásnál.

Miután elszívok még egy cigarettát, betévedek Haneul gyerekszobájába. Néha-néha ránézek, csakhogy tudjam, jól van-e. És nézelődök benne, akárcsak egy csodában. Az volt az igazság, hogy a nyomorult életemben még mindig Haneul az egyetlen, aki valóban boldoggá tett.

Egyszer csak hallom, hogy a telefonom csöng. Egyenesen a hálószobából, én pedig azon nyomban, néma léptekkel rohanok a hálónk felé. Soyeon sok minden, apró zajtól felébred. Soyeon, ha felébred, és észreveszi, hogy a telefonom volt az, megnézi – ha akarom, ha nem.

Mintha egy kicsit felnyitná a szemeit, fáradtan megszólal:

̶     Ez mi volt? – kérdezi álomittas arccal, szájjal, szemekkel és ajkakkal. Az arcára lehelek egy pármásodpercnyi csókot, mert egy ideig szépnek látom.

̶     Csak Yoongi írt egy SMS-t, ne haragudj – hazudom neki a kijelzőmre sandítva. Ő csak bólint, és kábán visszateszi a fejét a párnára.

Persze, hogy ivy volt az! A szívem vadul kalimpál a bordáim mögött, ahogyan elolvasom a kétszavas üzenetét. Csak arra tudok gondolni ezekben a magányos másodpercekben, hogy mennyire jól esik még a két szavas törődése is. Hogyan tud ennyire törődni velem, holott ő csak huszonpár éves? És a feleségemtől hogy-hogy nem kaphatom meg ezt, már hosszú évek óta?

ivy: ébren vagy?

A szívem csak dobog, dobog és dobog. A bordáim mögött, a torkomban. Gondolkodok, mit írhatnék neki, viszont csak egy „igen” választ sikerül a billentyűzetbe pötyögnöm. Magam elé képzelem: vékony, sötét hajú, nálam egy kicsivel lehet alacsonyabb, ha felvesz egy magas sarkút. Az általa hívott ribancharisnya, egy fekete szoknya. Ő lenne a megtestesült tökéletesség a szemeim előtt: telt idomok: elől és hátul is simogatnivaló.

De az volt az igazság, hogy most a simogatnivalósága érdekel a legkevésbé. Kíváncsi vagyok rá. Kíváncsi vagyok arra, hogy ki ez a fiatal hölgyemény, aki bűntudat nélkül mondja azt a harisnyahálóra, hogy „ribancharisnya”, és valamennyi lelkiismerettel fél attól, hogy nem akarok belőle rabszolgát csinálni, vagy kurvát. És: értelmes. Több mint értelmes.

ivy: mi jót csinálsz?

nj: nem bírok elaludni : )

ivy: az nem jó

nj: te mi jót csinálsz?

ivy: tanultam

nj: egyetemista vagy?

ivy: igen, meg dolgozok

nj: mit tanulsz?

ivy: uhhhh

nj: azt kérdeztem, tanulsz-e valamit, nem azt, hogy éppen hogyan nyögdécselsz

ivy: bocsánat, apuci

nj: …

ivy: kérlek, büntess meg, apuci

nj: fejezd be, ez igazán idegőrlő

ivy: ne haragudj, apuci

nj: amint találkozunk, térdre foglak kényszeríteni

ivy: ugh, apuci

nj: jó, fogd be

ivy: talán nem elég izgató, apuci?

nj: ok, szia

ivy: befogtam

nj: végre

ivy: apuciii

nj: azt hittem, nem tetszik neked ez a megnevezés

ivy: pedig most jobban tetszik, mint valaha

Mosolygok. Röhejesnek tartottam, hogy egy lány, aki jóval fiatalabb volt nálam, ennyire felvidított. Szinte percek alatt. Soyeon teljesen kiment a fejemből.

nj: biztosan csak szereted húzni vele az agyamat, hercegnő

ivy: azt szeretem benne a legjobban…

nj: ne mondd ki

ivy: *azt szeretem benne a legjobban apuci

ivy: hupsz

nj: úgy látszik, nagyon le akarsz térdelni apucinak

ivy: nem csak azt akarom

nj: hm

nj: biztos jó lennél nyeregben

nj: hm

nj: szétszakítanám a ribancharisnyádat

nj: hm

ivy: PERVERZ ÁLLAT

nj: *apuci

ivy: nem, utállak, te perverz állat

nj: ajjajj, meg kell, hogy büntesselek, hercegnő

ivy: perverz állat

nj: *apuci

nj: miért pártoltál el ettől?

nj: szomorú vagyok

ivy: én meg nedves

nj: …

nj: szerintem lefekszek aludni

ivy: nemááááár

nj: okés, maradok, de nem sokáig

ivy: fáradt vagy, apuci?

nj: nem kicsit, hercegnőm

nj: igazándiból szívesen megkeresnélek, és veled lennék

ivy: oh

nj: igazándiból mindenemet neked adnám

ivy: oh

nj: ne haragudj, elég lehangoló vagyok

ivy: nem baj apuci

ivy: de most megyek

ivy: jó éjt apuci

Nem tudom igazán hová tenni az üzenetét, és hová tenni magamat. Először még élvezem az „apuci” megszólítást, majd felvidít. Aztán – amint eszembe jut Haneul –, a kedvem ugyanott van, ahol alapjába véve: valahol a béka feneke alatt.

Leginkább azon gondolkodom, hogy miért ő ment el lefeküdni elsősorban? Hiszen azt akarta, hogy maradjak.

***

̶     Muszáj most találkoznunk? – Nem akarom hangosan kimondani, hogy fel kell készülnöm a délutáni párterápiára. De Jungkook egyáltalán nem képes békén hagyni a telefon túloldalán.

̶     Hyung – sóhajt már-már unottan –, ne csináld már. Mostanában alig találkoztál velem és Jiminnel. Ráadásul be akarunk mutatni valakinek.

̶     Ne csigázz már – forgatom a szemeimet. – Nem akarom előadni még egy újabb ismerősödnek azt, hogy van egy csodás családom.

̶     Nem kell neki azt mondanod, hogy van családod. Mi se mondtuk. – Nem engedi, hogy megszólaljak. – De tudod, már nagyon unjuk ketten, hogy egyedül téged nem ismer.

Egy ideig gondolkozok. A karórámra tekintek, és megállapítom, hogy van még két órám a párterápiáig. Felállok a dolgozószobámból, a laptopom elől és egy sóhajtás közepette elindulok a nappali felé, ahol a kocsi kulcsomat hagytam. A telefonom még mindig a fülemhez szorítva.

̶     Na, akkor jössz? – kérdezi, és tudom, mert magam elé képzelem, hogy vigyorog.

̶     Egy órát kávézhatunk a szokásos helyen.

***

Nagy nehezen találok egy parkolót, ami ingyenes. A parkolótól az egyetem sétával körülbelül tíz perc, az egyetemtől pedig a szokásos kávézó két perc. Még így is sietnem kellett, hiszen megígértem a nálam fiatalabbiknak, hogy nem fogok késni. Hiába nagy az öröm a friss levegő miatt, én a gyors séta közben fogaim közé helyezek egy szál cigarettát, és rágyújtok. Éppen, hogy időben esek be a kávézóba, immáron már csak a cigarettaszag ölel körbe, de a dohány már nem lóg a számból.

Jimin és Jungkook vigyorogva, fülig érő szájjal integetnek nekem.  Jimin bal szélen, középen Jungkook – és a legnagyobb meglepetésemre Shin Hana. A fiúk majdnem kiestek az asztal mellől, annyira örültek a jelenlétemnek. Leginkább Jungkook szőke haja ragadja meg a tekintetemet – valóban ilyen régen találkoztunk volna? Jimin haja is mintha világosabb lenne. Egymás kezét fogják az asztal tetején. Tipikus Jikook pillanat ez – hiszen amióta ismerik egymást, kéz a kézben járnak.

Ám a legnagyobb meglepetés nem Jungkook szőke haja, hanem Shin Hana Jeon Jungkook mellett. Furcsa látni őt csőszáru nadrágban, élénk színű, lenge citromsárga pólóban. A citromsárga pólón milliónyi ananász. A lábán pedig – hogy csalódják még nagyobbat – egy edzőcipő. Nem is az, hogy Converse-t várnék, hanem egy magas sarkút valamiféle rövid, épphogy feneket takaró szoknyában. Shin Hana is ugyanannyira meglepődik, mint én – ha nem jobban.

A legnagyobb szerencsémre megkímél az önbemutatkozástól; nem áll fel, nem hajt fejet se, nem teszi szívére a kezét, ahogyan szokás, így tehát nyugodt szívvel ülök le Jimin mellé, miután kezet fogtam a srácokkal. Mikor a helyemre vágódok, csak akkor vesz rá a lélek, hogy valamiféle kommunikációt vegyek fel vele. Kicsit előrenyúlok a pad felett, és gyengéden megfogom az ujjacskáit – a keze izzadt és ragadós –, és pár másodpercben kezet rázok vele.

̶     Azt hiszem, mi már ismerjük egymást. – Az arcomon egy erőltetett, kelletlen mosoly, mire ő csak bólint.

Jimin és Jungkook mintha egy kicsit meglepődnének. Persze azonnal jön a kérdezgetés, hogy honnan? A kócos, ártatlan őzgida tekintetű Shin Hana jól láthatóan megrökönyödik a hirtelen feltett kérdéssorozattól, majd nagyot sóhajtva kezdek beszélni a srácoknak az Északi fény, kocsmabeli kisebb incidensünkről. Persze Shin Hana csak némán bólogat – hát sosem nyitja ki a száját? –, és néha-néha rám vet egy pillantást.

Közben koktélokat kérünk – Shin Hana csak kólát –, és beszélgetésbe elegyedünk az egyetem szépségeiről és a kollégium negatív hatásairól. Hana néha bólogat, megszólal egy „ühüm”-mel, vagy még annál kevesebbel. Micsoda egy idegesítő kiscsaj. Egyik percben még esküszöm, levesz a lábamról, viszont a másikban már biztos nem kéne.

De nem tudtam nem a kócos, sötétbarna haj rabjává válni. Az ártatlan, egyáltalán nem mandula szemek hol egy kismacskáéra, hol pedig egy őzgidáéra hasonlítottak. A tökéletlen, mégis tökéletes teremtés, az, amelyiket Min Yoongi kocsmájában láttam, valahogy nem szabadult az elmémből. Mint egy örvény, úgy ragadott magával, mégsem tudtam hová tenni azt a két Shin Hanát.

Egészen addig beszélgettem a srácokkal – és inkább a srácokkal, mint Hanával –, ameddig meg nem szakította a társalgásunkat egy hívás. Tulajdonképpen engem hívtak.

̶     Ah, hyung, azt hittem, tényleg lemondtál mindent miattunk – mintha Jungkook szúrósan pislogna rám, de ennek ellenére mégis látom a szája sarkában a kedves mosolyát.

̶     Egy pillanat. – Shin Hana és én egymásra nézünk, majd mihamarabb elhagyom a társalgásunk helyszínét, hogy távolabb kerüljek a háromfős csapattól. A kijelzőn Wang Haewon nevét vélem felfedezni. Mielőtt beleszólhatnék valami köszönésfélét, azonnal belekezd a mondandójába.

̶     Nos, mit csinál a Namjoonbébim? – kérdi pajkosan, a szavakkal játszadozva. Akaratlanul is egy mosoly kúszik az ajkaimra. – Láttalak bemenni a kávézóba. Kikkel taliztál? – kérdi vigyorogva. Legalábbis tudom, hogy vigyorog.

̶     Csak barátokkal – Shin Hana engem bámul. A szemem sarkából látom.

̶     Velem nem is akarsz találkozni? – Ez több mint egy szimpla kérés. Egyelőre még csak ízlelgetem a találka szót. – Mindegy is. Megértem, ha nem. Tudom, feleség meg minden.

̶     De, ha gondolod, találkozhatunk.

̶     Este hat?

̶     Este hat – bólintok rá meggondolatlanul.

̶     Apropó, küldtem egy üzit neked. Na pá – teszi hozzá, majd kinyom. A fejemet csóválom: egyrészt azért, mert nem hiszem el, hogy belementem ebbe a találkába, másrészt pedig kikészülök ettől a nőtől.

Egyszer csak azt veszem észre, hogy Jimin a vállamra fekteti a tenyerét. A barátaim érintéseinek megkülönböztetéseiben igen csak jó vagyok. A hátam mögé pillantok, de Shin Hanát sehol sem találom.

̶     Lelépünk, mert óránk lesz. Hana mosdóban van, de mondta, hogy nem muszáj megvárnod.

Bólintok, egy-egy kézfogás a srácokkal. Ahelyett, hogy én is átlépnék a küszöbön, inkább visszaülök a helyemre. Hiszen egy férfi nem csinál olyat, hogy szavak, illetve köszönés nélkül itt hagyja, angolosan a másikat. Az nem lenne fair Hanával szemben. Hiába volt egyszer hol szimpatikus, hol nem szimpatikus, úgy éreztem, meg kell ismernem őt, miért olyan, amilyen.

Úgy döntök, amíg nem jön ki a mosdóból, megnézem Wang Haewon SMS-ét, amit írt nekem.

De a legnagyobb meglepetésemre, két üzenet várakozott rám.

Egy SMS Wang Haewontól, és egy hangüzenet ivy-től.