első virágszirom

ELSŐ NOVELLA; melyben Haneul rajtakapja a szüleit a szexen, de ő nem tudja hová tenni ezt az egészet.

HANEUL SZEMSZÖGE

– Dolgom volt.

– Meló?

Igazándiból fingom sincs, mit beszéltek apuék ezelőtt, de most apa puszit ad anyának, és abban is biztos vagyok, hogy apa most nagyon megszidna azért, mert azt mondtam magamnak, hogy „fingom sincs”. Apu nem szereti ha nem beszélek szépen, de magamban szoktam Istent csúnyázni, vagy a krokodilok fütyijéről beszélni. Apa előtt nem, mert apa nem tudja, hogy a krokodiloknak van fütyijük. Apa sok mindent nem tud, mint például azt, hogy az én fütyimet elővettem Sowon előtt, aki csak fújolt rá, vagy pedig azt, hogy én most itt vojúrkodom (apa azt mondta, ez francia nyelven azt jelenti, hogy kukkolni), és fingom sincs mit csinál anya meg apa az erkélyen, főleg úgy, hogy anyán nagyon kevés ruha van, és most sikítani akarok, hogy anya nem vigyáz az egészségére. (Pedig nekem mindig mondja, hogy vegyek fel papucsot.)

De inkább csak csendben maradok, és azon gondolkodok, vajon miért sóhajtoznak ennyire, majd kieszelem, hogy biztosan csak virágok vannak a tüdejükben és nem kapnak elég levegőt, és én megint sikítani akarok, mert attól félek anyu és apu is meg fog fulladni.

Igazándiból azért jöttem ki az egyik plüssömmel, mert álmomban megint a tojás alakú kigyót láttam, aki meg akarta ölni apát, és el akart venni engem, és bántani akarta apa kedvenc elefántját. Az a kígyó Isten csúnyája volt, de nem az a csúnyája, ami annyira hasonlít az apa csúnyájára. Egyszer a hittankönyvemben láttam Istent a kereszten (vagy Jézuskát?), és láttam a csúnyáját, és aznap este megkértem apát mutassa meg fürdés közben az övét, és egy kicsit hasonlított az ő fütyije Istenére, és azóta nem tudom eldönteni, hogy apa valójában négerként született, csak kikakilta a csokikat, vagy apa valójában Isten. Ezt azt hiszem, idenvalaminek nevezik, de nem vagyok ebben biztos, mert az az ovis társam mondta ezt, akit nem szeretek, és aki bántani szokta Sowon nem szép copfját. Erről az jut eszembe, hogy apa azt mondta azokat a dolgokat kell értékelni, amik a csúnyábbak mint a többik. Nem tudom mik azok a többik. Sowon sosem csúnya, csak a copfja az.

Igazándiból az ujjamat szopom a feketében, és egyre inkább sikítoznék, és elkezd esni az eső a szememből, mert attól félek anya megfullad attól, hogy apa furcsán mozog, de anya tök furán beszél, és egy pillanatig attól félek, hogy meghal és ha felvágná apa a testét, tudom, virágok lennének ott. (Bár gőzöm sincs, miért nőne virág anya tüdejében, hiszen ő már nem is szerelmes csak szeretni tud.) Egyébként anyának nincsen csúnyája, legalábbis mikor kértem, hogy mutassa meg, azt mondta, kicsi vagyok hozzá, szóval neki szerintem nincsen. Apa nadrágja is mindig dudorodik általában, de anyáé sosem, pedig egyszer láttam a Sowont csúfoló nembarátom bátyának a biokönyvében, hogy a lánynak van egy bemélyedése. Azt hiszem, irigy vagyok apára, hogy ő láthatja a bemélyedését anyának, de nem értem, hogy miért nem aggódik érte, hogyha mindjárt összeesik a haláltól, úgy liheg.

De aztán eltávolodnak egymástól, és még mindig lihegnek. Amint észreveszem, hogy apa valamit csinál a nadrágjával, és anya undorodva néz a hálóingre, azon nyomban visszafutok a szobában. Valami tejszerű volt a hálóingjén, és nem tudom, hogy apából hogyan jött ki tej, és attól félek, hogy apa fertőzött és galandférgek vannak a kukijában, de ez valamennyire igaz, mert apa fütyije nagy és vastag, és elképzelhető, hogy ugyanakkora férgek vannak a csúnyájában, és nem tudom, én sosem hallottam, hogy Istennek lett volna férge az övében. Meg ilyen repülő férget, ami még fehér is még biza’ (ezt is a nembarátom mondta) nem láttam.

Szóval még mindig esik a szememből az eső, szopom az ujjamat, és lelkiismeretem van, hogy kukkolódtam anya meg apa után, de fingom sincs hogyan kell elaludni, mikor sziszegő, ronda, hosszú és férges és undorító és ronda és ijesztő és utálom-kígyók kúsznak az ágyam alatt, akik bántani akarnak, és biztos vagyok benne, hogy azt az elefántot is megölték, mert nincsen a szobámban, pedig apa és én is láttam őtet álmomban és az elefánt meg akart védeni minket a gonosz kígyótól de a kígyó itt van a többik között. És utálom ezt a kígyót is sziszegnek.

Mindenesetre próbálok alvást szirénázni és úgy teszek, mintha tényleg alvást csinálnék. De ilyen sssszzzzz hangok jönnek az ágyam alól és biztos vagyok benne, hogy a tojás alakú kígyó az, aki fel akar falni engem meg a többit is, anyát, apát, mert az elefántot már felfalta. Hallom anya meg apa beszédjét a nappaliból:

– Az előbb mondtad azt, hogy hiányolt. Sírt utánam. Te is tudod, hogy nem szeretem, ha sír a gyerekünk, főleg nem azt, hogyha utánam sír.

– Jól van. Akkor menj.

Aztán pár perc múltán megérzem apa melegét magam mellett, és a kígyók is eltűnnek, de anyát most egy kicsit megfojtanám (tudom, ez csúnya, de apa is szokta néha ezt mondani, hogy „megfojtanám egy kanál vízben”, és gőzöm sincs hogyan lehet megölni valakit pár csepp vízben), mert nem akarta, hogy apa mellém feküdjön – pedig anya tudhatná, hogy nem szeretek egyedül aludni, enni, inni, és rühellem a kígyókat, akik megették azt a szürke elefántot.

De azért sikerül elaludnom, mert apa dúdolja a kedvenc dalomat, igaz, hamisan, de legalább dúdol, és így nem hallom az alattomos kígyók ssssszzzzz-ét.